Nem az IQ vagy az EQ határozza meg, hogy ki boldogul igazán – hanem AQ és SQ vagyis a Megküzdési Intelligencia.
Ez az a belső rugalmasság, ami megmutatja:
A kutatások szerint a magas AQ-val és SQ-val rendelkező emberek: gyorsabban alkalmazkodnak a változáshoz, kevesebb stresszt élnek meg tartósan, hatékonyabban hoznak döntéseket nyomás alatt, és képesek tanulni a nehézségeikből.
És a jó hír? Az AQ fejleszthető!
Amikor 2007-ben megírtam az első cikkemet a spirituális intelligenciáról, az SQ-ról, sokan nem értették. Idegenkedve fogadták, túl elvontnak, túl „ezoterikusnak” tartották, azt mondták, a világ inkább gyakorlatias megoldásokat keres. Mégis ragaszkodtam hozzá, mert mélyen éreztem, hogy az emberi működésnek van egy olyan rétege, amely nem fejben, nem stratégiában, hanem belső kapcsolódásban és értelmezésben dől el.
Az évek során sokszor láttam, hogy az AQ – az alkalmazkodóképességi intelligencia – rendkívül fontos, de önmagában kevés. Lehet valaki rugalmas, okos, gyorsan alkalmazkodó, ha közben nincs meg a belső tartása, az a mély, belülről fakadó vezérfonal, ami értelmet ad a változásnak. Az SQ ebben a folyamatban nem választható opció, hanem alap. Az a belső dimenzió, amelyhez vissza lehet nyúlni akkor is, amikor már minden külső kapaszkodó eltűnt.
Az AQ segít lépni, az SQ megmutatja, merre. Az egyik a túléléshez kell, a másik az emelkedéshez. Ez a kettő együtt adja azt a belső navigációs képességet, ami a ma emberének már elengedhetetlen. Az elmúlt évek történései engem igazoltak. Egyre több ember keres mélyebb válaszokat, nemcsak megoldásokat, hanem értelmet. A kérdés már nem az, hogyan oldjuk meg, hanem az, miért történik mindez, mit tanít, merre hív, és ki lehetek én ebben az új rendben. Ezért ma, majd nem tíz év után is, ugyanezzel a meggyőződéssel írok, dolgozom és coacholok. Tudom, hogy nem elég túlélni, okosan élni is kell tanulni. És ehhez nemcsak alkalmazkodásra, hanem belső kapcsolódásra is szükség van.
Egyre többen érzik ma, hogy valami véget ért. Nem működik tovább az, ami eddig még kihúzott a nehézségekből. A gondolkodás, a rendszerek, az erőfeszítés, a tanult reakciók már nem elégségesek ahhoz, hogy megtartsanak egy világban, ahol minden folyamatosan átrendeződik. Sokáig elég volt rugalmasnak lenni, alkalmazkodni, újra és újra stratégiát váltani, de mára ez a rugalmasság is kezd kimerülni. Egyre inkább az a kérdés, hogy belül vajon van-e irány, van-e kapaszkodó, van-e bennünk egy olyan tartóerő, ami nem a külvilágból táplálkozik, hanem valami mélyebbről.
Az AQ, az alkalmazkodóképességi intelligencia az utóbbi évek egyik kulcsfogalma lett. Fontos és nélkülözhetetlen, mert valóban azt méri, hogyan tudunk válaszolni a gyorsan változó helyzetekre, képesek vagyunk-e tanulni, átalakulni, elengedni a régi mintáinkat és újakat építeni. De mégis van egy pont, ahol az AQ már nem elég. Amikor már mindent átgondoltunk, minden forgatókönyvet végigvettünk, és még mindig nem látjuk az irányt. Amikor már nincs mit optimalizálni, csak megélni és túllépni. Itt lép be az SQ, a spirituális intelligencia.
Az SQ nem vallás és nem filozófia. Az SQ az a belső kapcsolat, amely értelmet ad annak, amin keresztülmegyünk. Amely túlmutat az egón, a racionalitáson, az önvédelem stratégiáin. Ez az a tér, ahol az ember már nem megoldani akar valamit, hanem megérteni. Ahol nem menekülni próbál, hanem jelen lenni. Az SQ képessé tesz arra, hogy összekapcsolódjunk a saját mély belső igazságunkkal, és olyan forrásból merítsünk, amely nem merül ki a külső körülmények változásával. A legnagyobb belső erő abból a felismerésből születik, hogy van értelme annak, amin keresztülmegyünk – még akkor is, ha nem látjuk azonnal. És ez a felismerés nem a logikából jön, hanem egy mélyebb kapcsolódásból.
Sokan próbálnak AQ-t fejleszteni, új szokásokat építeni, hatékonyabbá válni, miközben belül ott marad az űr, a fáradtság, a bizonytalanság. Mert ha nincs SQ, ha nincs kapcsolat azzal a mélyebb énnel, akkor az egész rendszer instabil. A rugalmas alkalmazkodás önmagában nem tart meg. Az SQ nélkül az AQ kimerül. A spiritualitás, amiről itt beszélek, nem valami elvont, lebegő állapot, hanem a legmélyebb kapcsolat önmagunkkal, a gyökereinkkel, azzal, ahonnan jövünk és ahová tartunk.
És ebben a rendszerben ott van a család, a generációs mintáink, a férfi és női energia egyensúlya, a szülői hatás, az apai erő, amit vagy megkaptunk, vagy nem, de hat ránk. A férfi energia – az irány, a védelem, a fókusz, a döntés – alapvető eleme annak, hogy tudjunk haladni, változni, újratervezni. Ha ez nincs bennünk jelen, vagy sérülten van jelen, akkor az alkalmazkodás inkább szétesésbe torkollik, mint fejlődésbe. És ugyanez igaz az isteni minőségre is. Mert ha nem vagyunk képesek befogadni az isteni támogatást – akárhogy is nevezzük azt –, akkor minden teher rajtunk marad.
Ezért van szükség arra, hogy az AQ és az SQ együttműködjön. Az egyik mozgásra késztet, a másik megmutatja az irányt. Az egyik az emberi tapasztalat, a másik a lelki értelem. És amikor a kettő találkozik, akkor történik meg a valódi belső újratervezés. Nem technikával, nem módszerekkel, hanem azzal, hogy belül valami átáll. Ez az, amiről az Újratervezés című könyvemben is írok. Mert nemcsak új célokra van szükségünk, hanem újfajta kapcsolódásra önmagunkkal és az élettel.
Ez az időszak nem arról szól, hogy jobbak legyünk, hanem hogy mélyebben éljünk. Nem arról, hogy elérjük, hanem hogy megértsük. Nem csak cselekvés, hanem kapcsolódás. És ha ez megvan, akkor a változás nem ellenség, hanem lehetőség. Nem kiszámíthatatlan veszély, hanem belső fejlődés terepe.
A jövő nem azoké, akik mindent tudnak, hanem azoké, akik kapcsolódnak önmagukhoz és ahhoz a nagyobb rendhez, ami túlmutat mindenen, amit most még látunk. Ebben hiszek. Ebben dolgozom. És ezt tanítom. Mert nem csak túlélni lehet. Élni is. Mélyebben, igazabban, lélekből.
