Én és a világ – miért érzékeljük ellenségesnek, és hogyan formálja ez a valóságunkat?
Gyakran érezzük úgy, mintha a világ „ellenünk dolgozna”. Mintha az élet próbákat állítana elénk, akadályokat gördítene az utunkba, és folyton megnehezítené a dolgunkat. De vajon valóban így van? Vagy csupán a saját belső világunk tükröződik vissza ránk a környezetből?
A pszichológiában régóta ismert jelenség a projekció: hajlamosak vagyunk saját belső érzéseinket, félelmeinket és bizonytalanságainkat kivetíteni másokra, észrevétlenül is. Amikor ellenségesnek látjuk a világot, gyakran csak a saját belső harcainkat, sérüléseinket vetítjük ki.
Ha bennünk félelem van, a világ tele lesz veszéllyel. Ha bennünk harag él, mindenki bántónak tűnik. És ha belül hiány van, kívül is folyton az ürességet tapasztaljuk.
Mindannyiunknak van egy belső térképe, amely alapján eligazodunk az életben. Ez a térkép tartalmazza a gyerekkorból hozott mintákat, a traumákat, a tapasztalatokat, és az önmagunkról alkotott képet. A világot ezen a szűrőn keresztül érzékeljük.
Ezért történik meg, hogy két ember ugyanazt az eseményt teljesen másképp értelmezi: egyikük kihívást lát benne, másikuk támadást. Nem a világ változik, hanem a belső nézőpont.
A legnagyobb felismerés az, hogy a világ nem önmagában ellenséges vagy barátságos. A világ reagál. És arra reagál, amit mi kibocsátunk. Ha megtanulunk másképp nézni önmagunkra, ha gyógyítjuk a belső sebeket, ha képesek vagyunk a félelmek helyett bizalommal fordulni az élet felé, akkor a világ is elkezd más arcát mutatni.
Nem egyik napról a másikra történik. Olyan, mintha lassan elmosódna egy régi rajz, és egy új kép rajzolódna ki helyette. Ahogy a belső térképünk változik, úgy alakul át a külső valóságunk is.
Az igazi tanulás nem abban rejlik, hogy legyőzzük a világot, hanem abban, hogy felismerjük: a világ mindig is mi voltunk. A külső és belső valóság nem kettő, hanem ugyanannak az áramlásnak a két oldala. Amikor elkezdjük szeretettel szemlélni önmagunkat, a világot sem tudjuk többé ellenségnek látni.
„Te mikor érezted utoljára, hogy a világ ellened van — és mi változott, amikor más szemmel kezdtél ránézni?”
