Blavatsky tanításai az alkohol valódi természetéről
Sokan azt gondolják, hogy az alkohol csak egy pohár ital. Egy szokás. Egy társasági forma. Lazítás, kikapcsolódás. A valóság azonban az, hogy az alkohol hatása sokkal mélyebbre hatol, mint a májunkig vagy az idegrendszerünkig. Helena Petrovna Blavatsky tanításai szerint az alkohol spirituális síkon nyit meg egy kaput, és olyan következményekkel jár, amelyek az ember teljes lényét érintik.
Blavatsky a 19. század egyik legnagyobb hatású spirituális tanítója volt, orosz származású misztikus, író és gondolkodó, a modern teozófia alapítója. Nem vallást hirdetett, nem hitrendszereket épített, és nem moralizált. Univerzális spirituális törvényekről beszélt, és egyetlen célja volt: felébreszteni az embert arra, hogy több, mint test. Tanítása szerint az embernek aurája, tudatmezeje és belső vezetése van, és ha ez a rendszer meggyengül, akkor idegen hatások férhetnek hozzá.
Amikor alkoholt fogyasztunk, a tudat egy része kiszorul a testből. Ezzel egy időben megbomlik az energetikai védelmi rendszerünk. Az aura – ez a finom, érzékeny védőburok – megreped, nyitottá válik. Ezeken a réseken keresztül olyan asztrális entitások, úgynevezett elementálok kapcsolódhatnak az emberhez, amelyeknek nincs saját fizikai testük, ezért emberi energiából élnek. Nem démonok, nem mesebeli szörnyek, hanem félig tudatos lények, amelyek az emberi szenvedésből, zavarodottságból, agresszióból és szégyenből táplálkoznak.
Az alkoholos ember ideális közeg számukra. Ilyenkor nincs teljesen jelen. Az ítélőképessége torzult, a tudata széttöredezett, az akarata meggyengült. És ahol az emberi jelenlét meggyengül, ott mindig belép valami más. Ezért mondják olyan sokan másnap: „mintha nem is én lettem volna”. Ez nem pusztán érzés – Blavatsky szerint ez valós állapot.
Blavatsky tanítása szerint az alkohol megmérgezi a vér mágnesességét is. A vér ugyanis nem csupán biológiai anyag, hanem információs és spirituális közvetítő, összeköttetés a test és a lélek között. Ha ez a közeg szennyezetté válik, megszakad a kapcsolat a belső vezetéssel. Az intuíció elhallgat, a belső iránytű eltűnik, és az ember fokozatosan elveszíti önmagát.
Ez a folyamat nem egyik napról a másikra történik. Lassan indul el a leépülés. Először romlik az ítélőképesség, majd a kapcsolatok kezdenek szétesni. Az önértékelés torzul, a döntések kaotikussá válnak, a célok elhomályosulnak. Az ember lassan elveszíti a saját életének fonalát, gyakran anélkül, hogy tudatosítaná, mi zajlik benne és körülötte.
Blavatsky azt is leírta, hogy sok híres művész, költő és író, akik az alkoholból merítettek ihletet, rövid ideig rendkívüli intenzitással alkottak, majd korán elpusztultak. Ezek az idegen energiák képesek felerősíteni az ösztönös kreativitást, de utána kiégetik a teljes rendszert. Az embert elhasználják, és ha nincs tudatosság, végül nem marad belőle semmi. Ez nem büntetés, nem erkölcsi ítélet – ez törvényszerűség.
Felmerül a kérdés: mit lehet tenni?
Blavatsky tanítása nem hagyja magára az embert. A válasza egyértelmű: zárd le a hozzáférést. Vedd vissza a saját energiatered irányítását. Hagyd abba az ivást – legalább egy teljes évre. Ez nem pusztán idő, hanem egy teljes ciklus, egy téridőszakasz, amely alatt a test újrahangolódik, a vér tisztul, az aura helyreáll, és a tudat visszatér a középpontjába.
Ugyanakkor nem elég pusztán nem inni. Meg kell tisztítani a teret is. A helyet, ahol ittál, ahol elveszítetted a kontrollt, ahol megaláztad vagy elárultad magad. A tér mindent megőriz: a dühöt, a szégyent, a vágyat, a fájdalmat. Ezért van szükség tudatos tértisztításra: gyertyára, tisztító szándékra, füstölőre, sóra és kimondott kijelentésekre. Ezek nem misztikus kellékek, hanem szakrális eszközök, mert ahol a tudat jelen van, ott nem maradhat idegen hatás.
Blavatsky így fogalmazott:
„A tudatosság palást – aki ezt viseli, azt nem éri el a külső világ romlása.”
Ezért nem kell megvárni, amíg teljesen elveszíted önmagad. Elég, ha most megállsz. Elég, ha egy évre nemet mondasz. Elég, ha egyszer igazán kimondod: Visszaveszem magam. Ez a test, ez az élet, ez az energia újra az enyém.
Már ezzel megtörik a lánc. Mert az alkohol valódi hatása nem az, amit a testeden érzel, hanem az, amit elvesz a tudatodból, és amit beenged a helyére. És amikor ezt egyszer valóban belátod, már nem akarsz többé mámorban élni – mert megízlelted, milyen érzés teljesen önmagadnak lenni.