Több mint harminc évvel ezelőtt, amikor elkezdtem vezetőkkel és kulcsemberekkel dolgozni, Magyarországon még nem létezett a coaching fogalma. Nem voltak coach képzések, coach szövetségek vagy coaching konferenciák. A szakma, amely ma természetes része a vezetőfejlesztésnek és az emberi fejlődés támogatásának, akkor még nem kapott nevet.
A mai napig élénken emlékszem arra az időszakra, amikor Magyarországon még senki sem beszélt coachingról. A coaching szó egyszerűen nem volt része a szakmai köztudatnak. Én mégis pontosan azt a munkát végeztem, amit ma coachingnak nevezünk, csak akkor még más neve volt.
A kilencvenes évek elején, amikor vállalatokkal, vezetőkkel és kulcsemberekkel dolgoztam, a saját foglalkozásaimat hatékonyságfejlesztő egyéni tréningeknek neveztem. Már akkor azt vallottam, hogy egy szervezet fejlődése nem elsősorban a folyamatokkal, a szabályzatokkal vagy a struktúrával kezdődik. A legtöbben akkoriban a nagy létszámú tréningekben, a menedzsmentoktatásban és a szervezeti modellekben látták a fejlődés lehetőségét. Én azonban valami mást tapasztaltam.
Azt láttam, hogy minden szervezetnek vannak kulcsemberei. Vannak vezetők, akiknek a gondolkodása, szemlélete, kommunikációja és döntései emberek százainak, esetenként ezreinek a működésére vannak hatással. Mindig azt mondtam, hogy ha a vezető változik, a szervezet is változni kezd. Ha a vezető tisztábban látja önmagát, tisztábban látja a helyzeteket is. Ha képes tudatosabban működni, akkor az egész rendszer másként kezd működni körülötte.
Ezért én nem a szervezetekkel kezdtem. A vezetőkkel kezdtem. Nem folyamatokat javítottam, hanem szemléletet formáltam. Nem rendszereket alakítottam át, hanem emberekkel dolgoztam. Akkor még nem tudtam, hogy néhány év múlva erre a világ egy új kifejezést fog használni.
Amikor később Magyarországon is megjelent a coaching fogalma, kíváncsian figyeltem az első meghatározásokat. A coachingot olyan fejlesztő folyamatként írták le, amely támogatja a vezetőket és a kulcsembereket abban, hogy tudatosabban működjenek, jobb döntéseket hozzanak, eredményesebbek legyenek és hozzáférjenek saját erőforrásaikhoz. Emlékszem, amikor ezt először olvastam, mosolyognom kellett. Hiszen én ezt már régóta csináltam. Csak addig még nem így hívtuk.
Így kerültem az első hazai coach generációhoz, és lehettem részese annak a folyamatnak, amely során a coaching Magyarországon is ismertté és elfogadottá vált. Számomra azonban a coaching soha nem pusztán egy új szakma volt. Sokkal inkább visszaigazolása annak, amiben addig is hittem: hogy a valódi fejlődés mindig az emberrel kezdődik.
Több mint harminc év alatt számos tudományterülettel, módszerrel és megközelítéssel találkoztam. Tanulmányaim során az ELTE mellett a Moszkvai művészetpszichológiai képzésben vettem részt, majd a Moszkvai Modern Pszichológiai Egyetemen mélyítettem el tudásomat a pszichoszomatika területén. Szakmai utam meghatározó része volt az NLP is, amelynek többszörös mestere lettem. Az NLP megtanított arra, hogy az emberek nem a valóságra reagálnak, hanem arra a belső térképre, amelyet a világról kialakítottak. A pszichoszomatika arra világított rá, hogy a test és a lélek nem választható el egymástól. A rendszerszemlélet megmutatta, hogy az egyéni problémák mögött gyakran nagyobb összefüggések húzódnak meg. A családállítás pedig segített felismerni azokat a láthatatlan mintákat, amelyek generációkon át hatnak az emberi sorsokra.
Az évek során egyre világosabbá vált számomra, hogy egyetlen módszer önmagában nem elegendő. Az ember sokkal összetettebb annál, hogy kizárólag egyetlen megközelítésen keresztül érthessük meg. Ezért kezdtem el integrálni mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet a coaching, az NLP, a kommunikáció, a szervezetfejlesztés, a pszichoszomatika, a rendszerszemlélet, a családállítás és az önismereti munka különböző területein szereztem.
Az évtizedek során ebből az integrációból alakult ki az a szemlélet, amely ma az INNAVIA™ alapját képezi. Egy olyan rendszer, amely az emberi fejlődés különböző dimenzióit kapcsolja össze, és amelynek egyik fontos pillére a coaching. Az Integrált Coach Képzés is erre a szemléletre épül. Nem egyetlen módszert tanítunk, hanem egy olyan komplex látásmódot adunk át, amely segít az embert egészében látni.
Az elmúlt három évtizedben több ezer emberrel dolgoztam együtt. Vezetőkkel, vállalkozókkal, szakemberekkel, segítőkkel és olyan emberekkel, akik egyszerűen csak jobban szerették volna érteni önmagukat, kapcsolataikat és az életükben ismétlődő mintákat. Minden találkozás megerősített abban, hogy a valódi szakmaiság nem a módszerek számában mérhető. Nem attól válik valaki jó szakemberré, hogy hány technikát ismer. A valódi szakmaiság abban mutatkozik meg, hogy képes-e valódi változást támogatni egy másik ember életében.
Ma, amikor a coaching már széles körben ismert és elfogadott szakma, ugyanazt vallom, amit harminc évvel ezelőtt. A fejlődés nem kívülről érkezik. Nem egy módszer hozza létre. Nem egy technika teremti meg. A valódi változás mindig belül kezdődik. Egy felismeréssel. Egy új nézőponttal. Egy őszinte találkozással önmagunkkal.
Talán ezért érzem ma is úgy, hogy nem egyszerűen megtanultam a coachingot. Sokkal inkább együtt fejlődtem egy olyan szemlélettel, amelyet ma coachingnak nevezünk. Még azelőtt, hogy nevet kapott volna.