“A gyökerek nélkül nem lehet repülni “

Gyakran hisszük, hogy a boldog párkapcsolat a megfelelő társ megtalálásán múlik. Keresünk valakit, aki kiegészít, aki mellett biztonságban érezzük magunkat, aki szeret és elfogad minket. De mi történik, ha hiába van mellettünk valaki, mégsem érezzük a harmóniát? Miért ismételjük újra és újra ugyanazokat a mintákat, akár tudatosan el akartuk kerülni őket, akár nem?

Bert Hellinger, a családállítás módszerének megalkotója szerint a párkapcsolataink mélyebb rétegeiben a családi rendszerünk hatásai húzódnak meg. Azt mondja: „A gyökerek nélkül nem lehet repülni.” Vagyis ahhoz, hogy egy kapcsolatban igazán szabadok és boldogok lehessünk, először a saját családi hátterünkkel, múltunkkal és gyökereinkkel kell megbékélnünk.

Ez a metafora azt jelképezi, hogy az életünkben való kiteljesedéshez – legyen szó párkapcsolatról, önmegvalósításról vagy lelki egyensúlyról – szükségünk van a múltunk elfogadására és a családi gyökereinkből fakadó erőre. A gyökerek szimbolizálják a családi múltunkat, az őseink történetét, azokat a mintákat és értékeket, amelyeket szüleinktől és nagyszüleinktől hozunk. Ahogyan egy fa sem tud stabilan növekedni erős és mély gyökerek nélkül, úgy mi sem tudunk igazán szárnyalni az életben, ha nem vagyunk kapcsolatban a saját gyökereinkkel.

A repülés a szabadságot, az önmegvalósítást, a párkapcsolati harmóniát és a kiteljesedett életet jelképezi. Csak akkor tudunk igazán szabadon élni és szeretni, ha nem cipeljük magunkkal feldolgozatlan családi terheinket, ha nem menekülünk a múltunk elől, hanem elfogadjuk azt. Ha valaki megtagadja vagy elutasítja a családját, az olyan, mintha egy fát megfosztanánk a gyökereitől – instabillá válik, elveszíti az erejét, és nem képes valóban kiteljesedni. A múltunk elfogadása nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk vele, hanem azt, hogy tisztelettel és megértéssel tekintünk rá, és felismerjük, hogy az is része annak, akik vagyunk.

A gyökerek ereje a párkapcsolatban

Minden ember egy családi rendszer része. Nemcsak a szüleink, hanem a nagyszüleink, dédszüleink sorsa is hatással van ránk, akár tudunk róla, akár nem. A családi múlt nemcsak génjeinkben él tovább, hanem a tudattalan mintázatainkban, viselkedési sémáinkban és párkapcsolati döntéseinkben is.

Hellinger szerint, ha valaki nem tiszteli és nem fogadja el a saját szüleit olyannak, amilyenek, akkor ez a belső elutasítás akadályozhatja a párkapcsolatát is. Gyakran azt tapasztaljuk, hogy akik haragszanak az egyik vagy mindkét szülőjükre, tudattalanul ezt a haragot vagy hiányt a párjukra vetítik ki. Vagy ugyanazokat a konfliktusokat ismétlik meg, amelyeket otthon láttak, vagy épp az ellenkezőjét próbálják elérni, de mégis kötve maradnak a régi mintákhoz.

A szülők elfogadásának felszabadító ereje

Az elfogadás itt nem azt jelenti, hogy egyet kell értenünk a szüleink minden döntésével vagy hogy fel kell mentenünk őket a múltbeli hibák alól. Az elfogadás azt jelenti, hogy meglátjuk őket emberként, saját sorsukkal, nehézségeikkel és korlátaikkal együtt. Amikor felismerjük, hogy ők is csak azt adták, amit a saját életükből adni tudtak, akkor megszűnik az ellenállás, és felszabadulunk a múlt árnyai alól.

Hellinger szerint a párkapcsolati elakadások egyik leggyakoribb oka az, hogy valaki nem fogadja el a szüleit. Ha például egy férfi haragszik az anyjára, mert úgy érzi, nem kapott tőle elég szeretetet, akkor könnyen előfordulhat, hogy felnőttként a párkapcsolataiban is újra és újra hasonló hiányérzetet él meg. Ha egy nő lenézi az apját, mert gyerekkorában gyengének vagy távolságtartónak látta, akkor lehet, hogy tudattalanul olyan férfit választ, akivel ezt a mintát ismételheti meg, vagy éppen mindenáron az ellenkezőjét keresi – de ezzel továbbra is a múltja fogságában marad.

Az igazi változás akkor történik meg, amikor képesek vagyunk a szüleinkre úgy tekinteni, mint akik a saját sorsuk és lehetőségeik szerint a legjobbat tették, amit tenni tudtak. Amikor ezt belátjuk, akkor megszűnik a belső harc, és megengedhetjük magunknak, hogy a saját életünket éljük, a saját párkapcsolatunkban.

A gyökerek táplálnak – és segítenek szárnyalni

Sokan azt gondolják, hogy a múltjuk akadályozza őket a boldogságban, pedig valójában éppen a múlt elfogadása adhatja meg azt az erőt, amelyre szükségünk van. A családi gyökereink olyanok, mint egy fa gyökerei: ha stabilak és elfogadottak, akkor erőt adnak a növekedéshez. Ha elutasítjuk őket, akkor mindig egy láthatatlan hiány fog visszahúzni minket.

A repülés – a szabadság, a könnyedség és a kiteljesedett párkapcsolat – csak akkor válik lehetővé, ha előbb megbékélünk a földdel, ahonnan elrugaszkodunk. Aki tiszteli a múltját, az szabaddá válik a jövő számára.

Ha te is érzed, hogy a múltad hatással van a kapcsolataidra, érdemes lehet mélyebben megvizsgálni a családi mintáidat. A családállítás vagy akár egy belső munka segíthet abban, hogy végre valóban a saját életedet élhesd – és úgy repülj, hogy közben szilárd talaj maradjon a lábad alatt.

carlagalli.com/csaladallitas