Útravaló: Hamuban sült pogácsa, ahogy nagyanyám mesélte.
Egyszer volt, hol nem volt, lehet, hogy igaz sem volt, de a mese arról szólt, hogy nagyon messze, valahol az Óperencián is túl, volt egy ország. Ez azonban nem egy egyszerű ország volt, hanem bizony maga a tökéletes Királyság, egy igen bölcs királlyal az élén.
Ebben a királyságban az emberek nagyon boldogok voltak, mert királyuk nagyon bölcsen irányított mindent. Az emberek biztonságban érezték magukat. Mindenki látta és tapasztalta a király különös bölcsességét és emberszeretetét. Mindegy, hogy ki mivel fordult hozzá, mindenkinek azonnal segített. Úgy érezték magukat itt az emberek, mintha Isten a tenyerén hordozná mindannyiukat.
Volt a királynak három fia. Amilyen gyorsan nőttek a gyerekek, a király felett is olyan gyorsan szaladtak el az évek. Azon tanakodott, hogyan adhatná tovább saját tapasztalatait, bölcsességét a fiainak.
Egyszer magához hívatta gyermekeit, és azt mondta nekik.
– Sajnos megöregedtem, elfáradtam, már nem tudom úgy szolgálni a népemet, ahogyan eddig. Nemsokára a helyembe kell lépnetek, és bölcsen kell irányítani ezt a királyságot, de ehhez még sokat kell tanulnotok és tapasztalnotok. Éppen ezért úgy döntöttem, hogy egy időre hagyjátok el a szülői házat, lássatok világot! Menjetek, induljatok! Keres-sétek az Élet értelmét, tanuljatok és tapasztaljatok. S ha majd visszatértek, bölcsen irányítsátok tovább népemet. Tudom, hogy még soha nem voltatok országunktól távol, de ne féljetek, majd kitalálok vala-mit, amivel könnyebb lesz eligazodni a nagyvilágban. Most menjetek pihenni, mert holnap korán reggel indulnotok kell!
Ne aggódjatok, hiszen A REGGEL BÖLCSEBB AZ ESTÉNÉL – mondta a király.
(Soha nem felejtem, ez a közmondás az édesanyámnak is volt kedvenc mondása.)
Amikor hajnalban felébredtek a gyerekek, a szoba közepén találtak három batyut a következő felirattal:„Drága gyermekeim, ez a batyu nem egyszerű zsák. Benne van atyai gondoskodó szeretetem és figyelmem. Bátran induljatok utatokra, én mindig veletek leszek. Sütöttem nektek útravalóul hamuban sült popácsát. Ha bajba kerültök, vagy nem tudjátok el-dönteni, hová és merre tovább, vagy ha nagy elkeseredésetekben nem látjátok a fától az erdőt, álljatok meg. Pihenjetek meg egy fa tövében, nyissátok ki a batyutokat, vegyetek ki belőle egy hamuban sült pogácsát, és egyétek meg. Bizony, azt mondom én nektek, hogy ezek nem egyszerű pogácsák, hanem atyai iránytűk utatokon. Van bennük szeretet, elengedés, elfogadás, megbocsátás, felelősségvállalás, bátorság, akarat, kitartás és még sok olyan erőforrás, amely segít nektek leküzdeni a nehézségeket. Higgyétek el, a megoldás hamar megérkezik.
Jó utat nektek! A Ti gondoskodó és szerető atyátok.”
