Ami életünkben lényegi, arra nem a külső világ törvényei vonatkoznak, hanem a valóság törvényei. Mi a külső világ törvényeit tanultuk, ez a szocializálódásunk tárgya. A valós világ törvényeit nem tanultuk, de nem is kell, mert azt a szívünkben hordjuk. A külső világ törvényeit ismerjük, és úgy tűnik, hogy azok az egyedüli törvények. Ezek szerint is rendezzük be az életünket, és nem értjük, miért nem működik. A szívünkben hordott valóság igazságai fel- felbukkannak, de annyira abszurdnak tűnnek, hogy elhallgattatjuk, figyelmen kívül hagyjuk őket.
Nem hisszük el, hogy így lehetünk boldogok, mert mást tanultunk, mást mond mindenki, más tanácsokat olvasunk, sőt a lelki élet tanácsadói is sokszor, sőt legtöbbször a külső világ törvényeinek megtartásában, annak módszertanának követésében látják a boldogság elérhetőségét. Követjük, és nem vagyunk boldogok. Vizsgáljuk meg, milyen törvényeket ismerünk és követünk – boldogtalanul, és milyen törvények élnek a valóságban, amelyekről ritkán vagy sohasem hallunk, de ott vannak a szívünk mélyén, s amelyeket követve boldogok lehetnénk.
1. Az első és legfontosabb törvény, amit belénk sulykoltak, a következő: Ahhoz, hogy bármit elérj, tenned kell. És ez így igaz. Ha művelt akarok lenni, tanulnom kell, hogy pénzem
legyen, azért dolgoznom kell. Ha házat akarok, azt fel kell építeni, ha el akarok jutni valahová, akkor mennem kell, stb. Ennek a törvénynek a módszertana: ki kell tűznöm a célt, számba kell vennem a ráfordítandó időt és energiát, az eléréséhez szükséges eszközöket, lépésről lépésre meg kell terveznem a célhoz vezető utat, a váratlanul fellépő akadályokat le kell küzdenem, stb. Ismerjük. Nincs is ezzel semmi baj.
A probléma akkor kezdődik, ha ezt a törvényt és módszertanát életünk lényegi szférájában akarjuk érvényesíteni. Természetesnek tűnik, ugyanis folyamatosan azt sugallják: ha elérem a célomat, akkor boldog leszek. És elértem a célomat, a kemény munkával szerzett pénzen lakást vettem, és nem vagyok boldog, évek hosszú tanulása után megkaptam a diplomámat, műveltebb lettem, de nem boldog. És voltak boldog pillanataim pénz és műveltség nélkül. Voltak boldog pillanatok, és nem kellett semmit sem tennem érte: megérintette a szívemet egy kis virág szépsége, egy naplemente, a havasok megrendítő látványa, egy kisbaba mosolya, egy arc… És a szerelem csodája. A boldog pillanatok jöttek, nem kellett értük semmit sem tenni. Hogyan lehetséges ez?
Ahhoz, hogy elérjek valamit, kell hogy legyen elképzelésem arról, mit akarok elérni, és hogyan. Az elképzelés nem valóság, az a „még nincs”, és a „lehet, hogy sohasem lesz”, azaz a jövő tartománya. Ha az elképzelésemet nem tudom, vagy nem úgy tudom megvalósítani, ahogyan azt elterveztem, akkor azt kudarcként élem meg, elkeserít. Ha sikeresen megvalósítottam, örülök, ám az idő megy tovább, és
azonnal új terv fogan meg a fejemben, és annak megvalósítására irányulnak erőfeszítéseim.
A valóság van. A valóság nem lesz. És ami van, azt nem kell elképzelni, nem kell megvalósítani, mert van. A gyermekkora azért szép mindenkinek, mert még nincsenek képei a valóságról, még minden új és felfedezésre vár. Az izgalmas és gyönyörű valóságot érinti meg, aztán képet alkot, és a kép marad. A kép bezár. Már van képe róla, ismeri. A valóság elveszett. Mert a valóság és köztünk éppen az elképzelések állnak. A mi világunk a valósághiányos képek halmaza. Olyan a világunk, amilyen képeket őrzünk magunkban. Mindannyian egy másvilágban és nem a valóságban tengődünk, kivéve azon kegyelmi pillanatokat, amikor valami csoda folytán rányílik a szemünk a valóságra – és boldogok vagyunk. Aztán visszazuhanunk a gondolat szülte illúziók sivár világába. A valóságot észre kell venni. A valóságot meg kell látni. A valóság megpillantásához fel kell ébredni. Fel kell ébredni az elképzelések, a „fontos világ” illúzió-álmából a valóságra. A valóság minden elképzelést felülmúló csoda. A valóságot nem elképzelni kell, hanem éppen az elképzelések elengedésével felfedezni. Nyitni kell. Az elképzeléseket, az erőfeszítéseket hagyjuk életünk fontos dolgainak megvalósítására. Ott célt érhetünk vele. De csak ott. Azt is tudjuk, hogy amit így értünk el, azt mind el is fogjuk veszíteni. Minden fontos dolgot elveszítünk egyszer. Ha előbb nem, a halálunkkor egész biztosan. Ugyan mit ér a diploma vagy a vagyon a halál árnyékában? A valóságot sohasem veszíthetjük
el, mert az van. Az nem volt, nem lesz, hanem van. Elveszíthetetlenül.
2. A második törvény, amelyet ismerünk és követünk, az, hogy az ember megváltoztatható: A fontos világban erről szól a történelem. Megváltoztatni a másik embert, hogy elérjük a céljainkat. A megváltoztatás eszköze az erő. Felülkerekedni a másikon, hogy azt tegye, amit mi jónak látunk. Akkor is, ha ő azt nem úgy látja. Minden emberi konfliktus forrása ez. Minden emberi fájdalom innen tör fel. Vagy nem akarja azt tenni a másik, ami szerintem a jó, vagy arra kényszerítenek, amit mások jónak látnak, én azonban nem tartom annak. Az emberiség történelme a folyamatos megerőszakolások története. Az egyes ember története is ugyanez. A megerőszakolt és megerőszakoló emberé. Eredménye csak a fájdalom. A remélt eredmény – az, hogy a szándékaim szerint változik meg a másik – soha nem valósult meg.
Miért? Mert figyelmen kívül hagytuk az ember létének lényegi sajátját, azt, hogy az ember szabad. És aki szabad, az nem megváltoztatható, az megváltozik. A változás csak és kizárólag az ő döntésétől függ. Erre nem kényszeríthető. Sőt, ha változásra akarják kényszeríteni, azaz meg akarják változtatni, akkor ellenáll. Minden megváltoztatási törekvés, ha eredményesnek látszik, csak kívülről az, belül a „megváltoztatott” változatlan. A valóság világának a törvénye a szabadság. A valóság nem ismer kényszert. Nem ismer változtatást, csak változást.
A valóság világába nem az elképzeléseinkkel, hanem azok elengedésével, nem a változtatással, hanem az elfogadással léphetünk.
A valóság világa a szeretet világa. A szeretet az egyetlen valóság.
Elindult a felvétel szeptember végén induló ” LÉLEK AUDIT” csoportos önfejlesztő coachingra. www.carlagalli.com/onfejlesztés. Ezen a képzésen 2 új modullal bővültünk: a szív koherencia fejlesztése és a Dr. Dr. Joe Dispenza technikák.
Részlet a „Ki fizeti a Révészt? c. könyvemből.
