„Minden találkozás tanítás.”
Néha őszintén nem értjük, miért éppen azok az emberek jelennek meg az életünkben, akik.
Nem azok, akiket szeretnénk… hanem azok, akik váratlanul megsebeznek, elhagynak, összetörik a szívünket, és fájdalmas, mély érzelmi tapasztalatokat hoznak.
Az élet (vagy nevezhetjük Istennek, Univerzumnak – ahogy jól esik) soha nem hoz elénk embereket „csak úgy”.
Minden ember – eszköz.
Egy energia, amin keresztül olyan tapasztalatokon megyünk át, amelyek szükségesek a fejlődésünkhöz, gyógyulásunkhoz, ébredésünkhöz.
Valakit azért küldenek, hogy megnyíljunk a szeretetben.
Valakit azért, hogy megláthassuk azokat a sebeket, amik még mindig bennünk élnek – és végre át tudjuk őket élni, hogy meggyógyulhassanak.
Valakit azért, hogy megtanuljunk elengedni.
És van, akit azért, hogy letegyük az illúziókat – és érezzük meg végre, kik vagyunk valójában.
Ez nem „büntetés”.
Ez nem szenvedés a szenvedésért.
Ez átalakulás.
Mert ezek nélkül a találkozások nélkül, ezek nélkül a leckék nélkül… egy helyben maradnánk. Nem fejlődnénk. Nem nyílna meg a szívünk. Nem lépnénk szintet a tudatosságban.
Isten nem azokat adja, akiket akarsz.
Hanem azokat, akik segítenek azzá válni, akivé rendeltettél.
Néha szeretet által, néha elválás által, néha kemény próbákon keresztül.
És amikor elkezdünk így tekinteni az életre – megszűnünk áldozatként élni benne.
Elkezdjük látni a mélyebb rendet.
Elkezdjük megköszönni nemcsak azoknak, akik gyengéden és szeretettel voltak mellettünk…
hanem azoknak is, akik által jött a fájdalom.
Mert pont ez a fájdalom az, amin keresztül elindul az igazi gyógyulás. És a Lélek kitárul.
Ezért a legfontosabb:
Ne zárkózz be.
Ne keményedj meg.
Hanem engedd meg magadnak, hogy tudatosan átéld ezt a tapasztalást –
és Fényt vigyél ki belőle.
