A női test nem egyszer szól hozzánk egy életben. Újra és újra üzen, más hangon, más érzeteken keresztül, ahogy mi magunk is változunk. Ami fiatalon még természetes volt, később kérdéssé válik. Ami egykor magától ment, egy másik életszakaszban figyelmet kér. A test nem következetlen – hanem pontosan követi az életünket.
Fiatal nőként a test gyakran előre szalad. Többet bír, mint amennyit a lélek már elviselne. Ilyenkor az üzenetek halkak: fáradtság, cikluszavarok, belső nyugtalanság. A test ilyenkor azt kérdezi: valóban a saját utadon jársz, vagy már most alkalmazkodsz? Sok nő ekkor tanulja meg, hogy az ereje végtelen – és ezzel együtt azt is, hogy figyelmen kívül lehet hagyni önmagát.
Anyává válás körül a test hangja megváltozik. Lassítani akar, megállítani, lehorgonyozni. Ha erre nincs tér, a test veszi át az irányítást: kimerültséggel, feszültséggel, szétesettség érzésével. Nem azért, mert gyenge, hanem mert egy új minőséget kér. A női test ilyenkor nem teljesítményt vár, hanem jelenlétet. Azt üzeni: most nem előre kell menni, hanem befelé.
A középidőszak – amikor a nő már sok mindent vitt, megtartott, túlélt – különösen őszinte. A test itt már nem suttog. Ha túl sokáig nem volt figyelem, megjelenik a záródás, a fáradás, az érdeklődés visszahúzódása. Itt gyakran hangzik el belül a kérdés: hol vagyok én ebben az egészben? A test válasza egyértelmű: ott, ahol eddig nem voltál jelen magadnak.
A változókor nem hanyatlás, hanem igazság. A test ilyenkor leveszi a régi szerepeket, és nem hajlandó tovább működni úgy, ahogy korábban. Ami nem volt őszinte, fájdalmasan láthatóvá válik. Ami nem volt a nő sajátja, lehullik róla. A test azt üzeni: most már nem kell mindent vinni. Most már lehet önmagadnak élni.
És van egy mélyebb szint is: az a női test, amely generációkat hordoz. Anyák, nagyanyák lenyomatait, el nem mondott érzéseket, túléléseket. Bizonyos életszakaszokban ezek az emlékek is felszínre jönnek. Nem azért, hogy terheljenek, hanem hogy végre feloldódhassanak. A test nem büntet – lehetőséget ad.
A női test minden életszakaszban ugyanazt kéri, csak más nyelven: kapcsolatot. Figyelmet. Igazságot. Amikor ezt megkapja, nem kell többé tünetekkel üzenni. Amikor meghalljuk, nem kell harcolni vele. A női test nem probléma, amit meg kell oldani, hanem üzenő, amely végigkísér az életünkön.
Ha ezt olvasva felismered magad valamelyik szakaszban, tudd: nincs elkésve semmi. A test mindig ott van, ahol te is lehetsz. A kérdés csak az, mikor döntesz úgy, hogy meghallod. Ebben kísérek nőket – életszakaszokon át, ítélet nélkül, erőltetés nélkül. Meghallva azt, amit a test már régóta mond.
Ha megszólított, írj nekem.
A női test mindig tudja, hol tartasz. Néha elég, ha végre figyelsz rá.