A szülés előtti időszak nemcsak egy gyermek érkezéséről szól, hanem egy teljes családi rendszer átrendeződéséről is. Terapeutaként gyakran találkozom ilyenkor felszínre kerülő félelmekkel, de most ez a téma személyesen is megérint: a lányom hamarosan szül, és anyaként, nagymamaként egészen közelről látom, hogyan aktiválódnak azok a belső kérdések, amelyek sok nőben generációk óta élnek. Egy kismama történetén keresztül írok arról, hogyan jelzi a test – akár torokfájással, hangvesztéssel – azt, hogy egy új rend készül megszületni, és mi segít abban, hogy az anya ne gyengítse magát, miközben a gyermek felszabadul a láthatatlan terhek alól.
A szülés előtti időszakot sokan idealizálják. Várakozás, izgalom, készülődés, egy új élet érkezésének öröme. Terapeutaként azonban újra és újra azt tapasztalom, hogy ez az időszak nemcsak egy gyermek megszületéséről szól, hanem egy teljes családi rendszer átrendeződéséről is. Ilyenkor nemcsak a jelen feszültségei jelennek meg, hanem régi, transzgenerációs félelmek is felszínre kerülnek. Olyan érzések, amelyek nem mindig kapcsolódnak tudatosan a jelenhez, mégis erőteljesen hatnak a testre.
Nemrég egy kismama keresett meg a szülés előtti hetekben. Torokfájása volt, a hangja elment, időnként teljesen berekedt. Orvosi értelemben nem találtak komoly eltérést. Nem volt klasszikus fertőzés, nem volt láz vagy megfázás, mégis a tünet makacsul jelen volt. Ilyenkor terapeutaként nem a tünettel kezdek, hanem a kérdéssel: mi az, amit most nehéz kimondani?
A szomatikus szemléletben és a német medicina értelmezésében a torok és a hang a kimondás, az önazonos megjelenés és a határhúzás területe. Amikor itt jelenik meg tünet, gyakran nem azt jelzi, hogy valami elromlott, hanem azt, hogy valami nem tud szabadon kifejeződni. A beszélgetéseink során hamar kirajzolódott egy csendes, de mély párkapcsolati feszültség. A kismama vitte a felelősség nagy részét: anyagilag, döntésekben, irányban. A párja gyengébb volt ezen a téren. Amikor ő ezt kimondta, amikor jelezte, hogy valami nem jó, abból konfliktus lett.
E mögött azonban nem egyszerű párkapcsolati vita állt, hanem egy sokkal mélyebb anyai félelem. Nem így fogalmazta meg, de a lényege ez volt: mi van, ha túl erős vagyok? Mi van, ha a gyermekem a gyengébb apjához fog kötődni? Mi van, ha az én erőm billenti fel az egyensúlyt? Ez a félelem nem egyéni, hanem transzgenerációs. Sok nő hordozza magában azt az ősi mintát, hogy az erős nő veszélyes, hogy az anya ereje árt a kapcsolatnak, a családnak.
Ilyenkor sok nő – teljesen tudattalanul – elkezdi visszavenni önmagát. Halkabb lesz, kevesebbet mond, nem húz határt, nem áll bele abba, ami belül igaz. Mintha azt mondaná magának: ha kisebb leszek, talán mindenki biztonságban marad. A test pedig követi ezt a belső döntést. A hang elmegy, a torok fáj, a kimondás fizikailag is nehézzé válik. Ez nem gyengeség. Ez védelem. A test így próbálja megoldani azt, amit a lélek még nem tudott: hogyan lehet egyszerre igaznak lenni és kapcsolatban maradni.
Sokan ilyenkor Hellinger egyik gyakran idézett gondolatára hivatkoznak, miszerint a gyermek a gyengébb szülő védelmére áll. Ez igaz, de gyakran félreértjük. A gyermek nem a gyengeséget választja, és nem az erő elől menekül. A gyermek ahhoz fordul, akit a rendszerben kirekesztettnek, kisebbnek, el nem ismertnek érez. Nem érzelmi döntésből, hanem rendszerszintű kiegyenlítésből. A probléma tehát nem az anya ereje, hanem az, ha az apa belsőleg nincs a helyén.
A kismamával végzett munka során nem tanácsokat adtunk, és nem „megoldottuk” a párkapcsolatot. Egyetlen dolog történt: belső szinten helyre kerültek a szerepek. Az anya megengedte magának az erejét. Az apa helye elismerést kapott, ítélet nélkül. A gyermek felszabadult a közéjük állás kényszere alól. Amikor ez megtörtént, a torok tünetei enyhülni kezdtek, a hang lassan visszatért. Nem egyik pillanatról a másikra, hanem természetes módon.
A szülés előtti tünetek gyakran nem problémák, hanem jelzések. A test ilyenkor nem akadályoz, hanem segít: megmutatja, hol készül egy új rendszer megszületni. Az anya hangja nem veszély. Az anya hangja rendet teremt. És amikor a rend belül megszületik, a gyermeknek nem kell választania, védenie vagy kiegyenlítenie. Szabadon megszülethet – egy új rendszerbe.
Carla Galli